ENDE

Professzorok a városért

Ma már magától értetődő, hogy az internetről tájékozódunk; ha valamit nem tudunk rákeresünk a Google-ben, vagy megkérdezzük a ChatGPT-t. Azonban egy évszázaddal ezelőttaz emberek még másképpen jutottak információhoz. Raposa Vivien Kitti, a Baranya Vármegyei Levéltár segédlevéltárosa előadásában átfogó és jól kidolgozott összképet adott az ebben az időszakban Pécsen és Pécs környékén zajló népművelésről. Kutatómunkájának eredményeit október 2-án, a Klimo Könyvtárban, a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretein belül zajló Egyetemi történetek előadássorozat első állomásaként mutatta be, mely a Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény szervezésében a PTE és jogelőd intézményeinek történetébe enged betekintést.

Az előadó az Erzsébet Tudományegyetem (ETE) oktatóinak a Horthy-korszakban zajló különböző népművelési tevékenységeivel ismertette meg a hallgatóságot, különös tekintettel arra, hogy az egyetem miként járult hozzá Pécs és a tágabb dél-dunántúli régió kulturális életéhez ebben időszakban. Az ETE a PTE jogelőd intézménye, mely 1923-ban kezdte meg működését. Az intézmény három karral működött: jogi, orvosi és bölcsészettudományi – az itt tanító professzorok számos különböző formában tartottak népművelő előadásokat, melyek két nagy kategóriába válaszhatóak ketté: városi kezdeményezésű és az egyetem által szervezett előadássorozatok.

A korszakban megjelent egy társadalmi igény arra, hogy az egyetem falain kívül ismeretterjesztő előadásokat tartsanak – az Egyetemi Tanács az 1923-as ülésén hivatalosan is rögzítette, hogy az oktatóknak kötelessége a népművelésben való részvétel. Ebben az időszakban hazánkban a fővároson kívül csupán három vidéki városban volt egyetem: Szegeden, Debrecenben és Pécsen. Így a pécsi székhelyű ETE lényegében az egész Dunántúlon egyedülvolt felelős a különböző népművelési tevékenységekért. 

Educ Banner kurzuskatalógus fekvő

Az előadások egyik típusába azok a városi kezdeményezésű szabad líceumiaktartoztak, melyeket különböző helyi kulturális, politikai, vallási szervezetek, egyesületek (pl.: Nemzeti Szabadtanítás Pécsi Egyesülete, Iparos Líceum, Anyák Iskolája) szerveztek. Ezek rendszeresen rendeztek programokat, díszközgyűléseket, kultúrnapokat, melyek tudományos ismeretterjesztő fórumokként működtek – az ilyen eseményekre meghívott egyetemi professzorok társadalmi csoportoktól függetlenül, szélesebb közönséghez szóltak, és általában oktatói kötelezettségből mentek el, honoráriumot nem kaptak.

Az előadások rengetek különböző témát érintettek, hiszen nem csak egy adott társadalmi rétegnek szóltak. A legjelentősebbek a népegészségügyi előadások voltak (pl.: gyermekvédelem, rákos megbetegedés, tuberkolózis), de a professzorok foglalkoztak természettudományi témákkal, ókori történelemmel, irodalommal, irodalom- és zenetörténettel, voltak gazdasági és világnézeti előadások és külpolitikai kérdések mellett, óvatosan lavírozva belpolitikai témákat  is érintettek. A professzorok időszakonként tanulmányutakon is részt vettek, így ezeken az előadásokon a kutatási eredményeik mellett beszámoltak a friss élményeikről, tapasztalataikról és az ott megismert természetföldrajzi tájakról is. Az információk közérthetősége érdekébenképekkel, videófelvételekkel, bemutatott modellekkel tették színesebbé a prezentációikat.

Az Erzsébet Tudományegyetem kifejezetten népművelést szolgáló előadássorozata a Szabadegyetem volt, mely 1926 és 1928 között működött heti rendszerességgel. Ezek az előadások lényegre törő, jól követhető összefoglalókat biztosítottak a helyieknek, akik pedig esetleg nem tudtak meglenni, azok a sajtóban elolvashatták a kivonatos ismertetéseket. A népművelés nem korlátozódott Pécsre, ugyanis a professzorok gyakran utaztak Baranya, Somogy és Zala vármegye településeire, kiemelten Mohácsra és Kaposvárra. Az országos hatókörű ismeretterjesztést a rádióelőadások tették lehetővé, amelyek révén a pécsi oktatók tudományos ismeretei szélesebb közönséghez juthattak el.

Az ETE a kezdetektől fogva fontosnak tartotta, hogy egyfajta regionális hatást is kifejtsen. Ami ezt igazán megteremtette az a Keszthelyi Nyári Egyetem volt, mely a korszak egyik legjelentősebb kezdeményezéseként egyszerre szolgálta a tudományos ismeretterjesztést, a hazai és nemzetközi kulturális kapcsolatok erősítését, valamint a Dunántúl kulturális bemutatását. A Nyári Egyetemet 1934-től a második világháború kitöréséig évente megrendezték, majd 1942-ben újjászervezték, immár magyarországi fókuszú előadásokkal.

Raposa Vivien előadása kidolgozott bemutatása volt az Erzsébet Tudományegyetem professzorainak népművelési tevékenységének, mely nemcsak a pécsi, hanem az egész dunántúli polgári kultúra fejlődéséhez hozzájárult a korszakban. Az előadó felkészültsége és tudása nem csak a bemutatott anyag igényességében és előadásmódja gördülékenységében, hanem a prezentációt követő nyitott beszélgetésben is megmutatkozott – a résztvevők nem tudtak olyat kérdezni, amire nem szolgált volna releváns és érdekes válaszokkal.

együttműködések  ptecsalád
HASONLÓ TARTALMAK